A beteges „nácizásról”
A második világháború nem ért még véget. A tengelyhatalmak közül egyedül Japán (Japán Császárság) írt alá békeszerződést az „Egyesült Nemzetek” elnevezésű formáció egyes tagjaival. A hitlerista Németország (Nagynémet Birodalom) feltétel nélküli megadásra (capitulatio) vonatkozó megállapodást írt alá, de békeszerződés nem kötettett a Dönitz-féle kormányzattal. A fasiszta Itália (Olasz Szociális Köztársaság) esetén erre sem került sor, ahogy a hungarista Magyarország (Magyar Királyság) esetén sem.
Az 1947-es párizsi békediktátumot az Olasz Köztársaság és a Magyar Köztársaság néven fellépő bábállamok írták alá, melyek nemhogy a német (1945. V. 08.), de még a japán (1945. IX. 02.) kapituláció előtt sem léteztek, a korábbi, hadban álló álladalmakkal folytonosságot nem vállaltak. Ennélfogva ezek annyit sem érnek jogi szempontból, mint a papír, melyre írattak.
Nem véletlen, hogy az „Egyesült Nemzetek” területén egyedül a „nácizmus” az üldözendő, ez jelent politikai osztrakizációt, és a jelenlegi, ugyanazon bábmester által mozgatott baloldali és jobboldali címkékkel szereplő politikai szereplők nem véletlenül „náciznak”, hisz ez jelenti egyedül a mai világrenddel való szembenállást.
Felvethető a tér- s időkszülte keretek között megvalósult tengelyhatalmi politikai formációk és eszmék építő, és ilyen értelemben valódi jobboldali kritikája, azonban ennek a buzuláspárti balosoknak jobboldali neokohnok által művelt propagandisztikus „lenácizásához”, és a melegkonzervatív jobbosoknak baloldali neomarxisták általi hisztérikus „lefasisztázásához” semmi köze sincs…
Az Egyesült Nemzetek szekerét toló judeoplutokrata melegkozervatívok és judeobolsevista melegbalosok egytől rettegnek – a „fehér tigristől”, akit máig nem győztek le.
Ezért csak azt üzenhetjük hungaristaként minden igaz magyar embernek, karunkat római köszöntéssel az égig emelve:
Kitartás, fel a győzelemre!
Zöldinges.net – Csontos Szigfrid
